Kis
történetek :)
A kincs
Egy király élt hajdanán, távol kelet mellett,
Kinek
sok sejtmagja a zsebében termett.
Várva a
megfelelő pillanatot, halála előtt,
Gondolkozik
szomorúan az eljövendőről.
Végre
eljött a pillanat, amikor összehívja az előkelőket,
Még
pedig megjelentek az izomsejtek, májsejtek és vörösvértestek.
Mindenki
begyűjtött útravalót, van aki egyet
Mások
többet és sokan nem kapnak, mint például a vörösvértestek.
A
sejtmag olyan mint egy kristály,
Amit
határol a kettős membrán.
A
király alulról szagolja az ibolyát
És a
történet itt éri el végpontját.
Bajnóczi Anna
Szép új
világ
Hol volt, hol nem
volt, de talán-talán még is volt.. De micsoda? Egy aprocska pont.
Ez a pontocska nagyon
öreg volt és magányos. Elindult a semmiben, lassan. Bolyongott a nagy
feketeségben, a sok csillag között.
Elérkezett egy bolygóra.
-Micsoda bűz, Isten őrizz meg!-állapitotta meg Feke.
Hát persze, hiszen a zöld trutymok bolygólyara
érkezett. De innen gyórsan elsietett, a szőrnyü körülmények miatt.
Sebaj, mert folytatta hosszú útját, ami évmilliok
óta folyamatosan tart.
Most az apró fehér csillagok galaxisába igyekezett,
remélve, hogy talán rátalál rég elveszett barátaira. De itt se járt sikerrel, a
galaxis olyan volt mint a tej, hiszen az apró fehér csillagok szinte
egybefolytak. Elnevezte Tejútrendszernek. Okos ötlet volt, ugye?
-Haj-haj… már soha nem lesz senkim? -szomorkodott
Feke- Már annyi ideje, hogy elindultam, de mégse-mégse jarok sikerrel…
-Ej Feke, hát szabad egy pontocskának, igy szomorkódni?
-Igen szabad! –feleselt Feke- mit akarsz?
-Fórdulj meg Feke, már oly sok idelye kereslek…
-Nem értem.
-Én egy olyan pontocskát keresek, sok-sok ideje, aki
nagyon tapasztalt es sok mindent magával hozott a sok kaland során,
gyarapodott. És most vérge, vérge megtaláltalak.
-Gyere ide Piri, én is sok ideje kereslek…
A két pontocska
ahogy közeledtek egymáshoz, szép lassan egybeolvadtak. És igy kezdetet vette
egy új világ. Szerelmüket sejtmagnak nevezték el a hires tudósok. Magyarosy Kinga
